Meglepetten vettem észre, hogy Edward követ a helyre ahova le akarok ülni. Leültem az utolsó előtti padba, és vártam hátha ő is oda ül le. Persze , hogy hozzá ült.-Nem baj, hogy ide ültem?-kérdeztem félénken.-Dehogy. Legalább lesz társaságom.-a hangja becézgette a fülemet, ettől el is pirultam persze. -Akkor jó.-már egy ideje be csöngettek a tanár mégse jött be, pedig már kezdtem magam kínosan érezni, mert Edward le nem vette rólam a tekintetét. -Kérdezhetek valamit!- végre valaki megtörte ezt a kínos csendet. Angyal arca felé fordultam, és láttam a gyönyörű olvasztott arany szemébe a kíváncsiság tűzét. -Persze! De aztán én jövök! -feleltem öröm ittasan, hisz még soha nem velem egy szónál többet.
-Mért költöztél Forksba?
-Mert anyám férjhez ment, és otthon maradt velem mert az új férje baseballozik, és hát láttam rajta, hogy így nem boldog szóval egy időre apámhoz költöztem. Ennyi.
-És most te nem vagy boldog igazam van?-kérdezte kissé szégyenkezve a kérdés miatt.
-Nem vagyok boldogtalan. Csak fura újra itt Forksba lakni.
-Nem szeretsz itt lakni?-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Hát nem igazán szeretem a hideget, az esőt-kinéztem a válla fölött és pont esett az eső-meg a jeget se. Még a stabil talajon is szerencsétlen vagyok. Én a meleghez szoktam.
-Áh szóval ezért vagy morcos.
-Nem vagyok morcos, te voltál az.
-Sajnálom de próbállak megfejteni.
-Most én jövök. Mért ilyen varázslatosan karamelles a szemed, a múlt alkalommal még fekete volt!
-Hát ömm a világítás miatt. Khm.-meg köszörülte a torkát és visszafordult a padba. Kezét ökölbe szorította, és a fogát is erősen össze koccintotta. Én is vissza fordultam, és a hallgatásunkba csak az eső kommunikált. A biosz tanár egy csomó tárgylemezzel lépett be. Gondolom valami felismerős feladat lesz. Mindenkinek adott kettő tárgylemezt, és mikroszkópot is kaptunk. Edward oda tollt egyet elém és édes hanggal kísérte a gesztust. -Hölgyeké az elsőbbség. -vigyorodott el. Én már Phoenix-be elvégeztem ezt a kísérletet szóval fel vághatnék vele. Ahogy elvettem a kezétől, kissé súrolta a kezem az Ő kezét. A bőre jég hideg és kemény volt. Ki rázott a hideg. Le hunyta a szemét, és megfeszült az arca. Be helyeztem a tárgylemezt, és bele pillantottam a mikroszkóp csövébe. Azonnal tudtam mit látok. Ennek hangot is próbáltam adni.
-Ömm.. ez anafázis. -kinyitotta a szemét, és félelmet, meg könyebülést tükrözött borostyán írisze.
-Nem baj ha chekkolom?
-Nem. De csak, hogy tudd én már Phoenixbe már el végeztem ezt a kísérletet.-mondtam durcásan.
-Anafázis.
-Na tessék. -mondtam diadal ittasan. Alice csengettyű kacaját hallottam meg a vállam fellett.
/4órával később/
Egész nap Alicel, Edwarddal, és Jasperrel lógtam. Most is együtt megyünk a menzára. Én mind végig csöndbe voltam de Alice-nek be nem állt a szája.
-Bella! Ma külön asztalhoz ülünk Jazz-el meg Edi-vel. Ugye te is hozzánk jössz? -boci szemekkel meredt rám, és na ki tudna ezeknek ellenállni. Csak bólintottam mire ő tapsikolva húzott engem végig egészen a menzáig. Mikor beléptünk elsőnek ahhoz az asztalhoz vándorolt a tekintetem ahol tegnap ült az egész Cullen család. Rosalie elég gorombán nézett rám, míg Emmett arcán kaján vigyor futott végig. Beálltunk a sorba, de Edward elém állt, és egy tálcával a kezébe, a méz sárga szemét az enyémbe fúrva kérdezett. -Mit kérsz enni?-kérdezte azzal az imádni való féloldalas mosolyával. A szemem az ő szeméről a kajás pultra vándorolt. -E-egy pizzát meg egy alma levet kérek.-elvette a kaját amit kértem, és magának egy tojásos szendvicset, kólával. Egy kerek menza asztal felé vettük az irányt. Én a Cullen testvérek mögött ballagtam, és nyilván az ő kecses mozgásuk mellett én egy madárijjesztőnek látszódtam. Leültünk, én persze Edward mellé, és enni kezdtünk. Én már nagyon éhes voltam, így hamar megettem, de a többiek nem valami nagy lelkesedéssel ettek. Hátra dőltem a széken, és nézni kezdtem a tökéletes csapatot. Először Alice-t. Tündéri, sőt koboldos arca jól illet az ég felé állított tüsi fekete hajához. Egy barna tunika szerű póló és egy szűk farmer volt rajta. Majd a mellette lévő szőke hercegre néztem. Annyira összeilletek. Szőke fürtjei voltak, és azok jól illetek komor arcához. Majd a világ legtökéletesebb alakját hagytam utoljára. Őt. Akinek vöröses bronz barna haja szanaszét állt. Őt akinek tökéletes arca van. Őt akinek kigyúrt felső teste van. Őt aki maga a tökély. Aranybarna szeme rám vándorolt, és én persze a fülemig pirultam. Izmos karjait fürkésztem a szemlesütésből. Mikor végeztünk, mindnyájan fel pattantunk, és kimentünk a parkolóba. Edward mosolyogva nézett mikőzbe apámat hívtam, hogy elmehetek-e. Persze a mosolya miatt jó sokszor bele gabalyodtam a mondani valómba. Majd én is beültem az ezüst Volvójába és már mentünk is Port Angelesbe.
Nagyon jo let!Kivancsi vagyok mi fog kialakulni Edward es Bella kozot!Puszi,Kini!
VálaszTörlés