8.fejezet -És a titokra fény derül- számomra

-Alice akkor jössz velem vadászni. -ordította Emmett , és ezzel sikeresen fel is kellett álmaimból. -Csshh , Bella alszik!-mondta Edward, és ahogy a nevemet ejtette ki éreztem hangjába az elcsuklást. Ezen kicsit el is mosolyodtam. De minek is mennek vadászni hajnalba? És Alice mért nem itt van velem? Na de mindegy. Fel keltem halkan az ágyból, és az ajtóhoz lopakodtam. Majd füleltem. -Remélem lesz egy két puma, vagy maci! Már úgy bele mélyeszteném a fogaimat egy kis friss húsba.  -nevette Emmett.  Ez meg mit jelenthet? -Jaj ne játszd itt a nagy menő vámpírt.-vámpírt? Ezek meg miről beszélnek.-Edward! Bella most tudta meg!-mondta Alice kissé ijed hangon.Én meg csak gyorsan meg  próbáltam visszamenni az ágyba, de addigra kinyílt az ajtó, és Edward alakját láttam a fénybe. -Bella hallottad?-kérdezte lágy hangon.Én meg persze csak bólogattam, mint egy kutya. -Igen.-mondtam végül, de magam se tudom, hogy tudtam megszólalni. -És félsz?-legszívesebben azt mondtam volna igen, de aztán összeraktam a képet, és rájöttem, nem. Edward jelenléte nyugtat, vagy csak becsavarodtam? -Nem. Tőled meg pláne nem.
-Akkor gyere ide. -mondta majd kinyújtotta a kezeit felém. Én pedig csak oda léptem, és Ő pedig a karjaiba zárt. Erre vágytam, kiteljesedtem. meg újultam. Még jobban bele bújtam a mellkasába, és beszippantottam isteni illatát. Annyira mámoros, és isteni az illata. Kemény, és hideg, de egyszerre meleg, és puha is volt. Majd fölkapott, és már csak az erdőbe találtam magam, ahol a nap jött föl. -Hűha!-suttogtam.-Tetszik?-kérdezte nagy mosollyal.-Persze nagyon szép!
-Nem, te vagy a szép!-én persze elpirultam. Soha nem mondtak nekem ilyet még, ezért kicsit furán éreztem magam. Majd átrepültünk egy fára. Majd még egyre, és még egyre. De hirtelen egy kis tisztáson találtam magam. Mindenhol színes virágok, és a fű olyan zöld volt, hogy nem tudtam, hogy Forksba van ilyen zöld is. Edward lerakott, és eltűnt, szó szerint. Én meg csak kerestem a szememmel. Majd egy fa alatt meg láttam. -Tudni akarod mért voltam az elején undok veled?-kérdezte komoran.
-Aha.-feleltem kicsit búgón.
-Mert csábítasz! Az illatod, ahogy kinézel, a nézésed, a hangod. -kicsit meg voltam lepődve.
-Én? Téged?
-Olyan vagy mint valami különleges kábítószer, a véred különleges. Az illatod is olyan.
-De hát ezért mért utáltál?
-Azért mert mi csak állatok vérével táplálkozunk, és te miattad ez majdnem megszakadt. Ezért utáltalak, mert ha megharaplak onnantól nincs megoldás.
-Áh értem, szóval hibás vagyok. -feleltem szemlesütve.
-Nem úgy.-majd oda száguldott, és megsimította az arcomat.
-Ki próbálhatok valamit?-kérdezte halkan, de úgy, hogy halljam.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Hátra a tarkómhoz nyomta a kezét, és úgy közeledett az arca az enyémhez. Majd hideg ajkai lecsaptak az enyéimre. Majd nyelve be kérőt kért a számba, és ajkaink vad táncba forrtak össze. De hamar vége lett, mert ő hirtelen elszakadt tőlem, és én ott álltam, mint egy kisgyerek akinek a cukorkáját vették el. -Ez sok volt.
-Sajnálom Edward.-feleletem szem lesütve. Szégyelltem magam, de igazából nagyon jó volt a csókja, még mindig az Ő ajkától volt hideg az enyém.
-Nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy túl erős vagyok.
-Ja, jó neked.
-A másik amit nem tudsz rólam, az, hogy gondolat olvasó vagyok. De a te fejed tabu. Nem látok semmit.
-Ohh,, értem. És a többieknek is van más képességük?-nem is baj, hogy nem lát a fejembe, mert legalább nem tudja, hogy mennyire bele vagyok zúgva.
-Igen, Alice a jövőbe lát, és Jasper pedig hatással van az érzésekre.
-Tehát Alice azért tud mindent, hogy így-meg úgy lesz.
-Igen!-vigyorodott el, de már mellettem állt. Észre se vettem, hogy ide ért hozzám.
-Bella, akármennyire is csábít a véred, én szeretlek és veled akarok lenni. -teljesen meg hökkentem. Velem? Bármilyen szép lányt megkapna, de neki én kellek?
-Remélem te is így érzel?
-Igen!-jelentettem ki határozottan. Majd ismét közelebb lépett, és karjaival átölelte a derekamat, és mellkasára vont. Vagy negyedóráig álltunk úgy, egymásba fonódva. És mióta vagy tizenhét éves?-kérdeztem kissé elmosolyodva.
-Egy ideje! Most vagyok száz kilenc éves. -felelte nevetve.
-Az elég jó. Nagyon fiatalos vagy. -mondtam döbbenten.
-Köszi. Tudod mi soha nem fogunk meghalni. Halhatatlanok vagyunk, csak az pusztít el minket, ha széttépnek és elégetnek minket.
-Ez szörnyű. -feleletem szomorúan.
-Na de most már ideje visszamenni. Már a nap is fel kelt. -majd fel kapott mielőtt egy szót is szólhattam volna. És csak suhantunk az erdőn állt. Már oda is értünk a házhoz, majd el rúgaszkodott és már bent is voltunk Alice szobájába. Le tett, és homlok csókolt amitől és persze pipacs vörös lettem.-Na gyere!-majd meg fogta a kezem, és magával húzott az ajtó felé. -Előbb átöltözök. -Majd bementem a táskámmal a fürdőbe, és készülődni kezdtem

7.fejezet

Ahogy leparkoltunk a ház előtt, én fel néztem. Egy nagyon nagy üveg, és fa ház keveréke volt előttem. Nagyon szép volt és ennek hangot is adtam. -Ez nagyon szép!-mondtam úgy, hogy közbe az állam a talajt verdeste. -Köszönjük!-mondta Alice mosolyogva. -Na de belülről is meg kéne nézni!-csapott föl Edward. Kinyitotta nekem meg Alice-nek az ajtót, majd Edwarddal előttem és Aliceel utánam mentünk föl a lépcsőn. És kinyílt a varázslatos üveg ajtó. Belülről csirke, és párolt zöldség illat jött. Beléptem, és meg csapott a nyugalom íze. Belül ízlésesen berendezett előszoba fogadott, ami persze a letisztult fehéret képviselte. Modern szobor állt a sarokba, és egy növén yis volt, ami mellett egy kis pad szerű ülő alkalmatosság volt. -Nagyon szép a házatok!
-De még szinte nem is láttad!-mondta Edward kuncogva. Ki öltöttek rá a nyelvem, majd oda lépett és le segítette a kabátomat. Megfogta a háti zsákomat, és rá vetette a vállára. -Gyere erre!-mondat Alice, majd meg ragadta a kezem, és felhúzott az emeletre. A csirke, és a zöldség illata egyre erősebb lett. Majd meg láttam egy csoda szép nappalit. Az egész szinte fából volt. Még a padló is. Sok fotel volt, és volt egy meghitt kis rejtek hely is, ahova gondolom olvasni lehet el bújni. -Gyere!-majd az egyre közeledő étel illat felé húzott. Egy teljesen felszerelt konyhába érkeztem. -Esme,  Carlisle! Itt van Bella!-mondta Alice, majd rám mutatott ba mutatólag. -Óh Bella! Örülök, hogy megismehetlek!-mondta az alacsony de annál szebb, levendula illatú nő, majd közelebb jött, és meg ölelt. -Én is örülök. -majd viszonoztam ölelését. -Szervusz Bella!-mondta a magas férfi, aki gondolom Carlisle lehetett. -Nagyon sokat meséltek rólad.-majd kezet rázott velem, és mosolygott. Annyira hasonlított a Cullen család egymásra. Olvasztott karamell színű szem, hideg bőr, és a kecsesség, amit én a legjobban irigyeltem. -És Rose meg Emmett?-kérdezte Alice búsan. -El mentek üdülni.-mondta Esme kedvesen. Én igazából kicsit se bántam, hogy Rose nincs itt, mert legalább nem kell néznem a gyűlölködő tekintetét. -Kár!Gyere Bella, körbe vezetlek. -mondat hiperaktívan Alice. A többiek is kuncogtak, mert Edward, és Jasper utol értek minket. Alice csak úgy siklott velem kézen fogva, és meg csak helyeseltem. Csak a fürdőt, és a szobákat tudtam megjegyezni. -És te velem leszel egy szobába.-mutatott rám sandítva.-Okéé!-felrohantunk az utolsó szintre, és egy nagy ajtóhoz léptünk. Kinyitotta, és isteni illat csapott meg. -Szép!-mondtam. Kék volt a szoba, és nagyon ízlésesen volt be rendezve. Majd korgott egy nagyot a gyomrom. Alice csak halkan felkuncogott.-Na gyere Bella enni! -majd vissza le az ebédlőbe. A család már ott ült az asztalnál mereven, mindenki előtt egy kevés kis kaja. Gyorsan be habzsoltam a kaját, majd elmentem fürdeni. Olyan fura volt, hogy alig ettek, hisz egész nap bóklásztunk. Gyorsan le tusoltam, majd bele bújtam a kinyúlt baseball pólómba, és egy ki nyúlt maci naciba. Mikor ki mentem Alice fenyegetően nézett rám.-Ez komoly? Még a pizsamáid is ilyenek?
-Szerintem jól néz ki !-mondta Edward mosolyogva.
-Nekem mindegy.-mondata Alice, majd be kísért a szobába, és ő is elkészül, és befeküdtünk az ágyba. Engem nagyon hamar elnyomott az álom. Szerencsére. De utána olyan álom következett amire nem számítottam...

Cullen ház, és belsője

Új blog :))

Íme egy új blog ami teljesen saját semmi ismert szereplő :)) http://lehetlen-let.blogspot.com/2011/12/ komikat kérnék hozzá :))

6.fejezet

Közös
-Olyan csönd van! Beszéljetek már!-mondta Alice kicsit durcásan, pedig még csak két perce hallgatott el. Komolyan már számoltam már az időt annyit beszélt. -Alice nyugi kapcsolok egy kis zenét!-mondta az előttem ülő fél isten avval a szív döglesztő mosolyával. -Na azért!-vidult fel Alice. Edward be nyomta a rádiót és az egyik kedvencem csendült fel, de csak igen halkan, hogy beszélni lehessen.-Ez az egyik kedvencem!-mondtam izgatott hangon. Unalommal teli arca pedig rögtön felvidult. -Az enyém is!-mondta nem épp közönyös hangon. Nahát legalább egy valami közös van bennünk.
/fél óra múlva/
-Edward keress már valami parkolót, már nagyon akarok vásárolni!-nyafogta Alice, immár a pláza parkolójába. Edward egy gyors mozdulattal tökéletesen beállt egy szűk helyre, mire Alice vállba veregette. Fel kapta a virágos táskáját, és már ki is szállt. Én csak a telefonomat, és a pénztárcámat vittem. Épp nyúltam volna az ajtóhoz, hogy kinyissam, de már nyitva volt. Mikor ki szálltam Edward állt előttem, diadalos  mosoly volt az arcára ragasztva. Komolyan nem tudtam hova tenni ezt a mai kedvét. -Köszi!-mondtam lehajtott fejjel. -semmiség!-legyintett. Alice karon fogott, és úgy mentünk fel a mozgó lépcsőn. Elég furán nézhettünk ki. Egy talpig márkás, csúcs csinos csaj, egy teljesen átlagos csajjal, akinek ráadásul ízlése sincs. Az első üzletbe ahova bementünk, én csak leültem ő meg csak válogatott. Ha jól számoltam tizenhárom ruhát szedett fel. Megjegyzem elegánsak voltak. Majd elég érdekesen oda sétált hozzám!-Tessék! ezt próbáld fel!-ki kerekedett szemmel néztem rá. Meg fogtam őket, és majd fel robbanva be mentem egy próba fülkébe. Megnéztem az egyiknek a címkéjét csillagászati összeg volt rajta. Pontosabban ötszáz dollár volt rajta. Meg fogtam az egyik kék színű egyszerű harang ruhát. Egész jó állt. -Ha kész vagy gyere ki! Meg akarunk nézni. -akarunk?! Jesszus szóval Ő is itt van. Gyorsan helyre igazgattam a hajam, fel vettem a torna csukám, majd nagy levegővel ki léptem. -Hűha Bella! Eszméletlen vagy!-mondta Alice! -Fiúk véleményt! parancsolt legjobb barátnőm.
-Csinos!-mondta Jasper.
-Nagyon jól áll!-mondta Edward kicsit meglepetten.
-Jó-jó. De inkább a sötét kéket próbáld fel!
-Alice láttad te mennyibe kerül ez? Ennyi pénzem még tíz év múlva sem lesz!
-Az összeggel ne törödj!-mondta Edward. Visszamentem és le döbbenve vettem fel a sötét kék ruhát. Ez is jó volt. Megint unottan ki mentem, majd nagy lelkesedéssel ki jelentettem. -Ez nem is rossz!
-Nem rossz? Megvesszük.
-Eszetlenül jól nézel ki. -mondta Edward. Ha eddig nem lettem volna rák vörös akkor most az lettem. -Köszönöm!-mikor visszamentem hallottam, hogy kint kicsit nevettek. Gyorsan felvettem az alap ruhámat, és kimentem.
-És a többi?-kérdezte csalódottan Alice!
-Ne már Alice! Valami kényelmeset is próbáljunk már!-mondtam kicsit hisztisen.
-Oké! De előbb vegyük  meg ezt a isteni ruhát a bálra! -mutatott a ruhára a kezemre.
- De Alice ez nagyon drága! Nem akarom! Kérlek ne hozz ilyen helyzetbe!Különbe se megyek a bálba.
-Nincs kifogás. -kikapta a kezemből, és oda vitte a kasszához. Utána futottam, de mindenki engem nézett a boltba szóval elnéztem ahogy kifizeti az a drága göncöt. Kisétáltunk az üzletből, és én Alice karja után nyúltam ami roppant hideg és  kemény volt. -Mind azok ellenére, hogy nagyon mérges vagyok amiért meg vetted ezt a drága ruhát, azért köszönöm!-mondtam vigyorogva, és épp meg akartam ölelni amikor meg állított. -A-a ezt Edward vette! -remek így még kínosabb lesz meg köszönni. -Nagyon köszönöm! -léptem elé. Elővette a szív döglesztő mosolyát és kinyitotta vigyori ajkait. -Nagyon szívesen! - a lehelete ijesztően édes, és kellemes volt. Meg pillantottam a kedvenc üzletemet, ami Phoenixbe is volt. Épp indulni akartam mikor a telefonomon kaptam egy sms-t. Anya volt az. Borzasztó bűn tudatom volt, hogy nem hívtam fel.
 "Szia Bells! Remélem jól érzed magad. Ma nézd meg az e-mail-eidet mert nem keveset írtam. Nagyon szeretlek. Puszy:René
Jó anya majd fel megyek!-gondoltam magamba.-Na Bella oda én be nem megyek!-mondta Alice durcásan.
-Ahogy gondolod !-vontam vállat. Már épp el akartam indulni amikor az a valaki aki drága ruhákat ajándékoz szinte idegeneknek megszólított. -Várj!  Én megyek!-Alice csak ennyit mondott-Áruló!-be léptünk a színes üzletbe, és meg csapott a narancs illat. oda sétáltam az inges pulthoz. Volt egy kék kockás ing, ami nagyon tetszett. Fel kaptam a kezembe, és tovább sétáltam. Meg néztem a pólókat is találtam egy két egyszerűbb felsőket, persze azokat is be vittem. Mindent fel próbáltam, és szerencsére nem volt drága, szóval  oda mentem a pénztárhoz, és vártam a soromra. -Jók?-kérdezte Edward.
-Igen!Meg is veszem őket!
-Hagyd csak.
-Kérlek csak ezeket. -bólintott, majd kifizettem, és kimentünk. Én csak hátul ballagtam, és csak arra kaptam fel a fejemet, hogy egy könyves bolt előtt sétáltunk el. Már régóta venni akartam valami könyvet. Bementünk egy ruha boltba, és Alice csak csacsogott, szóval gyorsan le léptem. Visszamentem a könyvesboltba, és válogatni kezdtem. Épp a históriáknál nézelődtem, mikor megakadt a szememen egy könyv.
Quillitte legendák: lehetett olvasni a borítón, és egy indián arc volt rajta. A kezembe vettem, és kinyitottam. sok információ volt egyszerre. Ez azt jelentette meg kéne vennem. Hát megvettem. Igaz még választottam egy kaland regényt, de csak azért , hogy ne legyen fel tűnő.  Amint meg pillantottam Edwardot az üzlet előtt tudtam nagy bajban vagyok. KI mentem és köszöntem nekik. -Heló!
-Hol voltál?-kérdezte Alice, egy halom szatyorral a kezébe. De ahogy láttam Jasper se úszta meg a szatyor áradatot. -Csak könyvet vettem?
-Ja mi meg halálra aggódtunk magunkat!-mondta aggódva Edward. 
-Bocsánat!
/2 órával később/ 
Végre sikerült ki rángatni Alice-t az utolsó üzletből is. Most már a kocsiba ülünk, és bennem még a bállal kapcsolatba érlelődik a kérdés. -Alice ez milyen bál is?
-Jaj csak olyan bál! Zene, tánc, pia. Ennyi. 

-Mindjárt jövök. -felszaladtam, és összeszedtem egy pizsamát, és pár ruhát. Gyorsan fogat mostam, majd elraktam a nesze szerembe.  Le raktam az iskola táskám. El rejtettem a legendás könyvet, és bele dobtam a hátizsákomba az Üvöltő szeleket. Már rongyosra olvastam, de mindegy. Le rohantam, és firkantottam apunak  egy levelet. Bezártam a házat, és lementem. -Gyors volt!-mondta Jasper.-Köszi!-aztán irány hozzájuk. Egyre idegesebb lettem, hogy megismerhetem ezeknek a nagyszerű gyerekeknek a szüleit.  Eddig észre se vettem milyen gyorsan vezet Edward. Majd le fordultunk egy kis erdei ösvényen. Kezdtem egyre jobban izgulni. Majd hátra fordult Jasper. -Ne izgulj ennyire Bella, idáig érzem, hogy mennyire ideges vagy!-majd erre el nevették magukat. -Min nevettek?
-Hosszú.-mondta Edward. Majd le parkoltunk....

Edward ajándéka Bellának.

 

5.fejezet

Áll arc

Nagyon köszönöm a rendszeres olvasókat! Nagyon sokat jelent nekem. Kérnék viszont több komit! Ne csak Bonnie írjon! Puszy Bells :)

Meglepetten vettem észre, hogy Edward követ a helyre ahova le akarok ülni. Leültem az utolsó előtti padba, és vártam hátha ő is oda ül le. Persze , hogy hozzá ült.-Nem baj, hogy ide ültem?-kérdeztem félénken.-Dehogy. Legalább lesz társaságom.-a hangja becézgette a fülemet, ettől el is pirultam persze. -Akkor jó.-már egy ideje be csöngettek a tanár mégse jött be, pedig már kezdtem magam kínosan érezni, mert Edward le nem vette rólam a tekintetét. -Kérdezhetek valamit!- végre valaki megtörte ezt a kínos csendet. Angyal arca felé fordultam, és láttam a gyönyörű olvasztott arany szemébe a kíváncsiság tűzét. -Persze! De aztán én jövök! -feleltem öröm ittasan, hisz még soha nem velem egy szónál többet.
-Mért költöztél Forksba?
-Mert anyám férjhez ment, és otthon maradt velem mert az új férje baseballozik, és hát láttam rajta, hogy így nem boldog szóval egy időre apámhoz költöztem. Ennyi.
-És most te nem vagy boldog igazam van?-kérdezte kissé  szégyenkezve a kérdés miatt.
-Nem vagyok boldogtalan. Csak fura újra itt Forksba lakni.
-Nem szeretsz itt lakni?-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Hát nem igazán szeretem a hideget, az esőt-kinéztem a válla fölött és pont esett az eső-meg a jeget se. Még a stabil talajon is szerencsétlen vagyok. Én a meleghez szoktam.
-Áh szóval ezért vagy morcos.
-Nem vagyok morcos, te voltál az.
-Sajnálom de próbállak megfejteni. 
-Most én jövök. Mért ilyen varázslatosan karamelles a szemed, a múlt alkalommal még fekete volt!
-Hát ömm a világítás miatt. Khm.-meg köszörülte a torkát és visszafordult a padba. Kezét ökölbe szorította, és a fogát is erősen össze koccintotta. Én is vissza fordultam, és a hallgatásunkba csak az eső kommunikált. A biosz tanár egy csomó tárgylemezzel lépett be. Gondolom valami felismerős feladat lesz. Mindenkinek adott kettő tárgylemezt, és mikroszkópot is kaptunk. Edward oda tollt egyet elém és édes hanggal kísérte a gesztust. -Hölgyeké az elsőbbség. -vigyorodott el. Én már Phoenix-be elvégeztem ezt a kísérletet szóval fel vághatnék vele. Ahogy elvettem a kezétől, kissé súrolta a kezem az Ő kezét. A bőre jég hideg és kemény volt. Ki rázott a hideg. Le hunyta a szemét, és megfeszült az arca. Be helyeztem a tárgylemezt, és bele pillantottam a mikroszkóp csövébe. Azonnal tudtam mit látok. Ennek hangot is próbáltam adni.
-Ömm.. ez anafázis. -kinyitotta a szemét, és félelmet, meg könyebülést tükrözött borostyán írisze.  
-Nem baj ha chekkolom?
-Nem. De csak, hogy tudd én már Phoenixbe már el végeztem ezt a  kísérletet.-mondtam durcásan. 
-Anafázis.
-Na tessék. -mondtam diadal ittasan.  Alice csengettyű kacaját hallottam meg a vállam fellett. 
/4órával később/
Egész nap Alicel, Edwarddal, és Jasperrel lógtam. Most is együtt megyünk a menzára. Én mind végig csöndbe voltam de Alice-nek be nem állt a szája. 
-Bella! Ma külön asztalhoz ülünk Jazz-el meg Edi-vel. Ugye te is hozzánk jössz? -boci szemekkel meredt rám, és na ki tudna ezeknek ellenállni. Csak bólintottam mire ő tapsikolva húzott engem végig egészen a menzáig. Mikor beléptünk elsőnek ahhoz az asztalhoz vándorolt a tekintetem ahol tegnap ült az egész Cullen család. Rosalie elég gorombán nézett rám, míg Emmett arcán kaján vigyor futott végig. Beálltunk a sorba, de Edward elém állt, és egy tálcával a kezébe, a méz sárga szemét az enyémbe fúrva kérdezett. -Mit kérsz enni?-kérdezte azzal az imádni való féloldalas mosolyával. A szemem az ő szeméről a kajás pultra vándorolt. -E-egy pizzát  meg egy alma levet kérek.-elvette a kaját amit kértem, és magának egy tojásos szendvicset, kólával. Egy kerek menza asztal felé vettük az irányt. Én a Cullen testvérek mögött ballagtam, és nyilván az ő kecses mozgásuk mellett én egy madárijjesztőnek látszódtam. Leültünk, én persze Edward mellé, és enni kezdtünk. Én már nagyon éhes voltam, így hamar megettem, de a többiek nem valami nagy lelkesedéssel ettek. Hátra dőltem a széken, és nézni kezdtem a tökéletes csapatot. Először Alice-t. Tündéri, sőt koboldos arca jól illet az ég felé állított tüsi fekete hajához. Egy barna tunika szerű póló és egy szűk farmer volt rajta. Majd a mellette lévő szőke hercegre néztem. Annyira összeilletek. Szőke fürtjei voltak, és azok jól illetek komor arcához. Majd a világ legtökéletesebb alakját hagytam utoljára. Őt. Akinek vöröses bronz barna haja szanaszét állt. Őt akinek tökéletes arca van. Őt akinek kigyúrt felső teste van. Őt aki maga a tökély. Aranybarna szeme rám vándorolt, és én persze a fülemig pirultam. Izmos karjait fürkésztem a szemlesütésből. Mikor végeztünk, mindnyájan fel pattantunk, és kimentünk a parkolóba. Edward mosolyogva nézett mikőzbe apámat hívtam, hogy elmehetek-e. Persze a mosolya miatt jó sokszor bele gabalyodtam a mondani valómba. Majd én is beültem az ezüst Volvójába és már mentünk is Port Angelesbe.

4.fejezet

Meghívás

*ég dörrenés*

Hirtelen felugrottam az ágyamból, és zihálva vettem a levegőt. A tarkómról, és az arcomról folyt a verejték. Kint hatalmas vihar volt, de már hajnalodott. Lerúgtam magamról a takarót, és megnéztem az órát. Hajnal négy óra volt. Felálltam az ágyból, és szokásomhoz híven megingott az egyensúlyom. Meg támaszkodtam a kilincsbe, és halkan kinyitottam az ajtót. Mielőtt be mentem volna a fürdőbe visszaléptem egy fehérnemű szettért. Bementem a fürdőbe. Úgy döntöttem csak gyorsan letusolok, de végül hajat is mostam. Miközben szárítottam a hajam, Edward -ra gondoltam, és a szúrós pillantásaira. Remélem ma nem ilyen komor lesz. Miután a hajamat szabadon a vállamon hagytam, addig fogat mostam. Visszamentem a szobámba, és már reggel hat volt. Gyorsan felvettem egy csokoládé barna színű pólót, és a szokásos farmeremet. Lementem az emeletre, de apa még nem volt lent. Kivettem három tojást, és felvertem őket. Halkan sercegett a tojás és a kolbász a serpenyőbe. Pont kicsúsztattam a rántottát a tányérokra mikor nyikorgott a lépcső. Apát pillantottam meg a lépcső rácson keresztül. -Bells már fenn vagy?-kérdezte egy ásítást bele rejtve.

-Ja. Le jöttem reggelit csinálni neked!-mondtam mosolyogva. -Oh köszi !- leültem egy villával a kezembe, és bele szúrtam az gőzölgő sült tojás darabba a villám. Lassan ettem, de még így is égette a torkomat. -Apa eltudsz mosogatni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Bells mielőtt nem jöttél jó pát évig elláttam magam! -mondta nevetve.

-Jól van Charlie! -mondtam vihogva. Fel rohantam a szobámba és levittem a táskám. Elköszöntem aputól, majd be vágtam magam a furgonba. Ismerős zörej hangzott fel amikor elforditottam a gyújtásba a kulcsot. a szokásosnál gyorsabban haladtam a suli fele, pedig csak reggel fél nyolc volt. Beálltam egy üres helyre kettővel egy ezüst Volvo mögé. Kiszálltam, és mire bezártam a kocsit, már Alice köszöntött.

-Szia Bella!-megölelt, és mögötte Edward állt, jóval barátságosabb arccal, mint tegnap. -Szervusz Bella!-köszöntött mély isteni hangon. A hangjától majd el ájultam.Alig bírtam megszólalni.-Szia Edward!

Alice elengedett, és kettönket nézte.-Nincs ma kedved eljönni velem, Edi-vel, és Jazzel Port Angelsebe?-kérdezte magas szoprán hangján. El gondolkodtam rajta, végülis eddig csak kétszer láttam Edwardot de úgy vonz mint a mágnes. Nem volt tegnap valami kedves, de a csillogás az ő szemébe is ott volt.  Ha igent mondok talán több dolgot is megtudhatok róla. -De van! Suli után?

-Jupiii ! Igen! Legalább Edward nem lesz egyedül. Bökte oldalba testvérét. Edward csak elmosolyodott egy imádni való mosollyal. A beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Mind a hármunknak bioszunk volt, ezért egyszerre indultunk el. -Akkor ma ott alszol nállunk, mert végülis ma péntek van. Majd haza ugrunk hozzád cuccokért. -meglepett Alice közvetlensége. Nyilván apa örülne ha máris egy barátnőm lenne szóval bele egyezek.

-Hát ha nem zavarok senkit. Akkor lehet róla szó.-mondtam pipacs vörösen.

-Te aztán tudod , hogy kell a húgomnak kedvezni!-mondta csibészes mosollyal Edward. Persze csak még vörösebb lettem.

-Köszi Bella!-megint a nyakamba ugrott Alice. 

-Nyugi Alice! Kérlek legalább holnapig éljem túl.-míg ezt megbeszéltük addig mi már be is értünk az osztály terembe.

3.fejezet

La Push

Egyre jobban be népesedett a táj a házakkal. Majd le parkoltam a legutolsónál. Az aprócska pirosra festett ház
előtt két motor roncs állt. Leállítottam a motort, majd kiszálltam. Oda sétáltam a házhoz, és be kopogtam. Egy fa pofa nyitott ajtót, aki a barátom személyébe nyilvánult meg. De amint meg látott azonnal fel kapott és megforgatott. -Bells! De jó, hogy eljöttél! Már halálra untam magam. 
-Jake, Jake . Ez fáj. Aú, tegyél le. 
-Ja bocs! Kicsit erősebb lettem az utóbbi időkbe. 
-Áhh, dehogy. Le kéne állnod a káros szteroidokkal. -mondtam kacagva.
-Hehe! Marha vicces a tökmag.-annyira más volt mint Cullen-ék. Fekete tüsi hajat viselt, kreol bőre jól illet izmost karjaihoz. Csoki barna szemét belefúrta az enyéimbe, majd halkan meg szólalt. 
-És milyen volt a suli?
-Egész jó! Megismerkedtem Alice Cullennel! Ha ez mond neked valamit!-a név hallatán kitágultak az orrlyukai, és ökölbe szorította a kezeit.  -Cullent?Mondtál? Mert ha igen akkor elmehetsz.-meglepett idegessé.
-Igen Cullent mondtam! Mért?
-Gondoltam, hogy téged is levesznek a lábadról! Ha te is a "követői" leszel akár el is húzhatsz.-na itt betelt a pohár, és ki adtam magamból a dühömet.
-Na ide figyelj, csak annyit mondtam, hogy megismerkedtem velük. A másik meg eljövök ide meglátogatni és ezt kapom. Tökre baráti, hát kössz. És ha most nem haragszol meg kegyelmezek neked és elmegyek.  -már pattantam volna föl a kanapéról, mikor megragadta  csuklómat, és mint egy kisfiú aki egy játék autót akar kapni rám nézett. -Bells sajnálom! Csak tudod.. féltelek.  És fontos vagy nekem szóval.. sajnálom.-szemembe nézett,erősen és dühvel ölelt meg. Viszzaöleletem, és bele morogtam egy semmi baj-t a pulcsijába. Elváltunk egymástól, majd beszélgetni kezdtünk. Csak ötkor kaptam észbe, hogy apának kéne vacsit csinálnom. Elköszöntem , megöleltem, majd kimentem, és szakadt az eső. El húztam a számat, majd beszálltam a kocsimba. Levettem a kapucnim, és kiengedtem a hajam, hogy megszáradjon. Ki tollatam az útra, majd már száguldtam is az országúton. Hamar hazaértem, és gyorsan felmentem a szobámba. Kipakoltam a leckém, majd lementem a konyhába, és kivettem egy kis krumplit, és egy nagy szelet marha húst. A húst be pácoltam, a krumplit fóliába csomagoltam, és beraktam a sütőbe. Miután be érett a hús azt is a sütőbe raktam. Egy ideig egyedül ültem, majd apa is hazaért.
-Szia Bells! Hűha finom illatok vannak.-mondta majd felakasztotta a pisztolyos övét a fogasra. -A kedvenced lesz.
-Milyen volt ma a suli?
-Jó! Megismerkedtem Cullenékkel!-csak azért mondtam el apának, hogy mondjon róluk valamit. 
-Ők nagyon rendesek. Az édesapjukat jobban ismerem, de gondolom a gyermekei is rendesek. Ő eddig Forks legjobb orvosa. És egyszer találkoztam Rosalie nevű lányával, és igen illedelmes. Remélem jó barátságot kötsz velük.-apámmal ez volt az eddigi leghosszabb beszélgetésünk. 
-Akkor jó. Alice is kedves. -a vacsora többi részét halkan fogyasztottuk el. Charlie elment meccset nézni, én pedig elmosogattam. Elköszöntem apától, és felmentem az emeletre. "Nagy" kedvel elkezdtem a matek leckém, és a többit. Úgy körülbelül este kilencre lettem kész a leckémmel. Bepakoltam, majd elmentem fürdeni. Fogat mostam, majd felvettem a pizsamám. Be lopództam a szobámba. Befeküdtem a hideg ágyamba, majd el is nyomott az álom. Túl hosszú volt a nap. 

2.fejezet

Első nap a suliba

Bella! Bella! Kellj már fel! Felriadtam. Jessszus, saját magamat keltegetem. Meg bolondultam. Körül néztem, és a földön találtam magamat. Levettem az éjjeli szekrényemről a telefonomat, és megnéztem mennyi az idő.6:00. Elfogok késni. Gyorsan fel kászálódtam a földről, és beszaladtam a fürdőszobába. Egyszerre mostam fogat, fésültem a hajam, és válogattam ruhát. Egy sötétzöld hosszujjú pólót, egy farmert, és egy torna csukát kaptam ki a szekrényből. Bepakoltam a táskába a fontosabb dolgokat, és lementem a konyhába. Egy levél volt a pulton.
"Jó reggelt Bells! Remélem jól aludtál. Ma nagyon későn érek haza. Ha nem akarsz egyedül lenni menj le La pushba! Jake-hez! szerelek. szia. UI: lakás kulcs a cipősön !
Oké apa lemegyek La Pushba.  Felkaptam a lakás, és kocsi kulcsot és már mentem is a kocsihoz. Bezártam az ajtót, majd beültem a kocsiba. Beinditottam a motort. Eléggé zörgött, meg minden hangot adott ki csak kocsi félét nem.  Le tolattam a felhajtóról, és már mentem is a suli felé. Hamar oda értem. Sajnos. Leparkoltam egy fekete furgon mellé, és kiszálltam. Egy nálam is alacsonyabb lány szólalt meg. -Klassz verda.
-Köszi.-vetettem neki oda. Fel sétáltam a hosszú lépcsőn, és nagy levegőt véve  benyitottam a nagy ajtón. A hosszú folyosó csak úgy nyüzsgött a diákoktól. Nem bámultak feltünöen, de én mégis éreztem ahogy a vörös szétárad az arcomon. Megnéztem mi az első órám, és biosz volt. 65-ös terem. Megkerestem a termet, és oda is nehézkesen benyitottam. Minden szempár rámtapadt. -Isabella?-kérdezte egy mosolygós férfi.
-Bella.
-Rendben Bella! Aláírhatom-mutatott az apró cetlire amit a kezemben szorongattam.-Persze.-mondtam elcsukló hangon.-Ülj le arra az üres helyre. -mutatott egy helyre. De ott már egy valaki ült. Egy barna hajú, tündér arcú lány. Olvasztott karamell színű szeme végig pásztázott. Leültem mellé, és vártam, hogy kezdődjön az óra.-Szia! Alice Cullen vagyok. -nyújtottam oda kréta fehér kezét.
-Szia. Bella Swan. -kezet ráztam vele, de olyan hideg volt a keze, hogy még a hideg is kirázott. -Honnan költöztél ide?-kérdezte csilingelő hangon.
-Phoenix. Te?
-Öö.. Alaszka.-sütötte le bézs szemeit.
-Én a testvéreimmel járok ide. Ha van kedved ebédelhetnél velünk.
-Rendben. -bológattam. Nem ismertem őket, ezért lepett meg a viselkedésem. Olyan szép volt a lány. Én meg nos, biztos úgy nézek ki mint akit megvertek.
**4 óra múlva**
-Na gyere Bella!-szólt újdonsült barátnőm hangja.
-Ne menj már ilyen gyorsan.-megragadta a kezemet, és be vonszolt az ebédlőbe. Gyorsan felkaptunk egy tálcát, és telerakta mind kettőnkét. aztán már egy asztalhoz húzott ahol ugyanolyan testvérei ültek. Volt egy szőke srác, egy szőke lány, aki egy barna mackós fiú mellett ült, és egy bronz hajú félisten. Gyönyörű volt. Mikor megláttam azt éreztem mintha csak én, meg ő lennénk egy szobába. Egy szúrós tekintetet lövelt felém, de utána rögtön meg is lágyult. Alice csilingelő hangja keltett ki a gondolataimból. -Skacok! Ő itt Bella! Bella ők itt a testvéreim, és a szerelmem. -mutatott a szöszi srác felé.-Rosalie, vagyis Rose, Emmett, Jasper, és Edward.
-Helló!-mondtam kissé félénken. leültem és megettem a salátát. Edward végig engem nézett. -Nekem mennem kell!
-Ne már Bella!-mondta Alice.-Bocsi de dolgom van. Sziasztok, és kössz, hogy itt ehettem. Megfordultam, és kidobtam a koszos tálcát a tartóba. Kimentem a suliból, és láttam, hogy esik az eső. Felraktam a kapucnim, és odafutottam a kocsimhoz. Beindítottam, majd már mentem is La Push felé. Egész végig Edwardra gondoltam.Elképzeltem ahogy csókolozunk. És ő lágyan megölel. Vagy ahogy könyörögve néz rám a olvasztott karamell szemeivel.  Teljesen megbabonázott. Lefordultam La Pushoz, és vártam, hogy megpillantsam a házakat.

1.fejezet

Egy régi barátság megújjitása 
Helló! Itt az első feji. Remélem tetszik és kérek véleményt + pipákat puszy Bells

Kiszálltunk a kocsiból, és nekem elakadt a lélegzetem. Olyan volt a ház amilyennek útoljára láttam. Kivettem a böröndjeimet, és elindultam az ajtó felé. Apa kinyitotta nekem, és magcsapott az OTTHON illata. Ugyanolyan apró volt, és ugyanolyan rendetlen. Ezen csak elmosolyodtam. Felindultam a szobámba, és szokásomhoz híven majdnem eltaknyoltam. Elforditottam a kilincset, és máris az én óvó szobámba találtam magamat. Behúztam a cuccaimat, majd lehuppantam az ágyra.-Vettem neked új ágyneműt, meg egy igen jó asztali lámpát. -mondta apám dörmögös hangján.

-Köszi. És a sulival mi lesz?-itt is folytatnom kell a sulit, nem maradhatok le.  
-Oda már beirattalak, holnap megkapod az órákon a könyveket. Vettem füzeteket, meg mág ilyen sulis dolgokat. A tanárokkal kell aláiratnodezt a papírt. -nyomta a kezembe az apró cetlit.-Oké.
-Na pakolj ki Bells. Majd jössz enni. -ez annyit jelentett csinálsz majd vacsorát. Minden cuccom at beraktam a szekrénybe, és kiraktam az anyával közös fotónkat is. A fürdőbe is kipakoltam, majd lementem a konyhába. Apa nem volt lent, biztos kint barál valamit. Kivettem a hütőből egy kis tejfölt, meg mustárt, és a mélyhütőbe is volt még egy kis csirke mell szóval tudtam mit kell csinálnom. Csináltam egy kis szószt, meg főztem rizst, és márcsak vártam, hogy kész legyen. A kocsi dudálást hallottam meg, szóval felvettem a cipőmet, meg a kabátomat, és kimentem  a ház elé. Egy piros furgon, és egy szürke újabb fajta állt a felhajtón. Épp egy barna börű hosszúhajú fiú szállt ki a kocsiból, és rögtön felismertem Jacobot. Komor arca meg változott mikor meglátott engem. Vagy 1000wattos mosollyak köszöntött, majd hozzám futott, és felkapőott.
-Bella! 
-Jacob.-szite sipitottam, és vagy egy méterre voltam a föl fölött, de az se zavart. Megnött, és erős lett. Uoljára három éve láttam, és akkor mégcsak egy pálcika gyerek volt. 
-De jó, hogy újra itt vagy!
-Én is örülök.-lerakott, és még sokáig mosolyogtunk egymásra. 
-Szia Bella!-köszönt Jacob apja. 
-Szia Billy! Hogy'smint? 
-Áhh... hötgök ahogy kell!-felelte rekdtesen. 
-Na Bells, hogy tetszik az ajándékod?-bökött apám a piros kocsira. 
-Ez az enyém? Ez komoly?-kérdeztem meglepödve.
-Igen, most vettem meg  Billytől. 
-Ez tök jó.
-Duplán kell kuploungolni, de egyépként nincs más baja. -gyorsan beültem, majd JAke i9s mellém.
-Figyu, megyünk majd együtt a suliba?
-Hát tudod én a rezervátumba járok suliba.
-Ja értem. Csak legalább lett volna akit ismrek.-kicsit elszomorodtam. Jó lett volna Jacobbal menni egy suliba.
-Nincs kedved itt vacsorázni Billyvel?-a kaja basszus. Kirontottam a kocsiból, és befutottam a házba. Szinte feltéptem a sütő ajtaját de késő volt, és csak egy nagy szén darab volt az egész.-A frncaba. -kodobtam a kukába. És tiszta méreggel mentem ki a fiúkhoz, akik tátott szájjal nézték háromszorosára nött fejemet.
-Rendeljünk pizzát?-mindenki dőlt a nevetéstől. Én is nevettem egy kicsit. Visszamnetünk a házba, és rendeltem három pizzát. Egy sonkásat, egy pepe ronisat, meg egy gombásat. Húsz perc alatt ki is hozták. Míg én meg Billy megettünk kb egy pizzát, addig Jacob a maradékoit.
-Hú ez finom volt!-mondta Jake a hasát simogatva. 
-Ja. -mondtam ásitva.
-Köszönjük a vendég látátst Charlie, de mennünk kell. szia Bella!-mondta Billy.
-Oh maradhattok.
-Nem tényleg menünnk kell. -gyorsan megöleltem Jaket, és már el is mentek.
-Apa én elmegyek fürdeni, aztán meg le fekszek.
-Rendben kicsim. Jóéjt.
-Neked is apa. 
Felvonszoltam magamat a lépcsőn, majd be vittem a szobámból egy pólót meg egy fehérneműt, és megengedtem a kádba, egy nagy adag habos vízet. Negyed óráig áztattam magamat, mire kihűlt a víz. Gyorsan fogatmostam, és be mentem a szobámba. Becsuktam az ajtót, és valósággal beestem az ágyamba. Betakartam magam, és már az álmok világába találtam magamat.
 UI: remélem tetszett a feji. Puszy Bells

Sziasztok!!! *__*

Sziasztok új néven jegyzek be ami az hogy: Bells*_* :) puszy jó éjt

Prológus

                          Érkezés

Na meg is hoztam a prológut. Remélem tetszi az ízelitő. Csak mondom lehet, hogy csak hetenként vagy ritkábban rakok frisset. Attól függ hogy tetszik :) Jó olvasást puszi Rose

-Kicsim nagyon vigyázz magadra! És ha meggondolod magad csak hívj!-mondta anyám mileőtt felszálltam volna a gépre. Féltem itt hagyni anyámat Phil-el, de tudtam szereti, és vigyázni fog rá. Míg ők baseball "felvételikre" járnak, és addig apámhoz költözök Forksba ahol mindig esik az eső. Utáltam a hideg, vizes dolgokat. Ezért furcsa, hogy az egyik legcsapadékosabb városba költözök.

-Bells, drágám sietnie kell a lányodnak!-szólt Phil anya háta mögül. Phil-nek is adtam egy puszit, majd anyát mégesgyszer megöleltem, és elindultam a repülőnek a lépcsőjén. -És üdvözlöm Charliet!-kiáltott utánam anyám. Bólintottam, majd felmentem a repülőre. Alig voltak a helyeken. Leültem az egyik ablak mellé, és bedugtam a fülembe az mp3-mat. Pár óra múlva át kellett szállnom, ezért sietnem kellett. Ezen a járaton még ezerszer kevesebben voltak mint az elözőn. Leültem a leghátsó sorba, és pár perc múlva elaludtam.

**1 óra múlva **

-Kisasszony! Kelljen fel! Megérkeztünk!-mikor kinyitottam a szemem egy kék ruhás szőke hölgy keltegetett.

-Jah.. oké. -feltámyolyogtam a helyemről, és lementem a lépcsőn. Rögtön megláttam apámat a rendőr ruhájába. Vogyorgott mint a tejbe tök, gondolom mert lesz aki főz rá. Biztos egy vagyon elköltött a helyi kajáldába. Én is elvigyorodtam mert rég láttam apáat. Karjaiba futottam, és erősen megöleltem. -Szia Bells! Milyen volt az út?-kissé összébb húztam a kardigánom, mert eléggé higed volt a szabadba.-Köszi jól. Elaludtam.-feltem álomittasan. Be mentünk a csomagjaimért, és húzni kezdtem a böröndömet a kijárat felé. Szokásához hiven esett az eső. Kissé elhúztam a számat a zápr láttán. FEl raktam a kapusznim, és kimentünk az  ajtón. Apa barakta a cuccokat, és pedig beszálltam a rendőr kocsiba. Az eső hangosan kopogott az ablakokon. Elindultunk az úton, és próbáltunk beszélgetni.-Sokat változtál Bells!-mondta apa.

-Ömm.. köszi. Te meg  nem.-nevettem el magam.Befordultunk az ismerős utcába, és én fellélegeztem. Meálltunk az aprócska fehér ház előtt, majd leállt a motor.