Ahogy beértünk a suliba minden tekintet ránk szegeződött. Mindenki összesúgott a hátunk mögött néhányat el is csíptem. "Még csak pár napja van itt és az egyik Cullen lánnyal lóg , a mázlista tyúk" Beértünk a matek terembe és meglepődve láttam, hogy Edward is bent van. Még mindig nehezen tudtam feldolgozni és felfogni, hogy vámpírok. És én vagyok számukra a legnagyobb szenvedés.
-Ha gondolod ülhetsz mellé!-suttogta Alice a fülembe.
-Nem baj? -néztem rá szánakozva.
-Dehogyis.-kacsintott.
Oda sétáltam az utolsó padhoz, és leültem Edward mellé. Rám nézett, és édes mosoly jelent meg a szája sarkába. Nagy szemei karamell szikrában égtek, és bőre szó szerint fal fehér volt.
-Hogy vagy? -kérdezte komor hangon.
-Te , hogy lennél a tegnapi után? -kérdeztem mosolyogva.
-Értem, szóval jól vagy!-mondta idegesen.
-Mért teszel mindig úgy mintha te semmit nem tennél. Eléred, hogy a másik embernek legyen bűntudata. -eléggé ideges voltam. Pont be csöngettek, de én felálltam és kisétáltam a teremből. Ahogy egyedül kivágtattam a folyósora nagy csönd volt, és ez jól esett. Végre egyedül voltam a saját kis világomba. Edward nem akarja magát felelősnek érezni a tetteiért, ezért másra keni. Beírtam a szám kombinációt a szekrényem zárjába és halk kattanással ki is nyílt. Kiraktam a matek felszerelésem , és beraktam a táskába a kémia könyveket. Becsuktam az ajtót, és behunytam a szemeimet. Ahogy kinyitottam Edward karamell szemeivel találtam szembe magamat.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem a könnyeimet letörölve.
-Te sírsz? -kérdezte aggódva.
-Nem.-hazudtam.
-Ne hazudj Bella, nem tudsz.-felemelte az államat és mélyen a szemembe nézett. A lelkemig hatolt.
Ettől a pillanattól megijedtem, még sose voltam ennyire meghitten egy fiúval se.
-Szeretlek Bella Swan! És nem szégyellek csak félek a csalódástól.
-De most komolyan egy szív törőnek látszok? Edward én nem verlek át. Azt hiszem teljesen beléd zúgtam és ezen nem változtat az, hogy vámpír vagy és..-de nem folytathattam mert lecsapott az ajkaimra. Hideg nyelvét az egész számba éreztem, és ereimben felpezsdült a vérem. Olyan volt a csókunk íze mint a friss eper, vagy a szamóca. Ahogy elváltak az ajkaink én még vágytam utána, és már nyúltam volna a nyaka után de erősen eltolt.
-Bella, ez sok! Értsd meg nehéz a közeledben lennem.-adott egy puszit a homlokomra.
-Akarlak Edward, és ezt nem győzheted le.-kacsintottam rá.
-Hazavigyelek?
-Inkább hozzátok mennék.
-Ezt vártam!-mosolygott csibészesen.-majd kezét felém nyújtotta én pedig belleíllesztettem az ujjaimat az Ő nagy kezébe. Majd elindultunk együtt a kijárat felé.
Remélem tetszett a fejezet bár nem tudom mire számítottatok. Puszi : Kate *.*
