11. fejezet- Döbbenet

-Szóval akkoriba csatlakoztunk Carlise-ékhoz és abban az időben mindenkinek volt párja. Még Edwardnak is.
-de ez mért meglepő hisz ez semmit se jelent.
-De Alice ebbe mi a furcsa?-mondtam röhejes hangon.
-Az hogy Diana is vámpír volt, és a vámpírok egy éltre választanak maguknak. -mondta komolyan.
-De-de akkor mi történt?-kérdeztem most már kíváncsian.
-Hát Diana ott hagyta az oltárnál, és elment szó nélkül. Három évig kereste Edward, de olyan jól megtervezte. Aztán Edward mostanra úgy ahogy helyre jött. Ezért nem akarja Edward elkiabálni a kapcsolatot.
-De mért a családja előtt?
-Mert ismer engem, tudja, hogy már most elkezdeném az esküvőt szervezni. -mondta szégyenlősen.
-Jaj Alice!-böktem oldalba, de nem volt jó ötlet mivel nagyon kemény volt az oldala.
-Na megyek, hagylak aludni!-majd távozott aprócska szobámból. Fel ültem az ágyamra, és be bújtam a takaróm alá. Pillanatok alatt el aludtam.
                                                      xOxO
-Bells! Kincsem elmentem horgászni Billyvel! Majd jövök, ha nem baj csinálnál vacsorát?-hallottam apám suttogó hangját ahogy az ágyamnál áll és hozzám beszél.
-Okéé apa! Csak hagy aludni. -nyújtózkodni.
-Nem hagylak mert fél órád van, hogy oda érj a suliba! -mondta vidám hangon. Felpattant a szemem, és ki ugrottam és hirtelen a fürdőszobámba voltam és épp arcot mostam. Gyorsan fogat mostam, majd ki fésültem a nem épp enyhén kócos hajamat. Ki vágtattam a szobámból, és ki vettem egy fehér pólót és egy farmert. Le vettem e székemről a szürke pulcsimat, és a vállamra dobtam a táskámat. Le futottam az előszobába és felvettem a viseletes cipőmet. Pár perc múlva már a furgonba ültem.
                                                      xoxo
x+4yx+34+9x=45x mik ezek a feladatok? Sose voltam jó matekból. De ezek a feladatok.
-Bella! -Alice, csakis neki van ilyen gyerekes hangja. Fel néztem de hirtelen már a nyakamba volt.
-Istenem Bella olyan jó emberi illatod van!-mondta mélyet szippantva a levegőbe. -de ne ijedj meg!-kacsintott rám.
-Köszi.. Alice!-mondtam elpirulva.
-Aj-aj, javítani kell a ruha táradon!-mondta anyáskodva. Karon fogott majd elindult velem a suli bejárata felé.

UI: remélem tetszik ez a fejezet és ilyenre számítottatok. Puszii sok hozzászólást kérek :))

10.fejezet-Várakozás

Atinak köszönjétek ezt a fejezetet mert Ő biztatott! :))

-Köszi Alice, hogy haza hoztál! majd találkozunk a suliba!-meg se vártam, hogy elköszönjön már nagy-mérges léptekkel haladtam a házunk elé. Nem akartam mérgesen kinyitni az ajtót mert akkor apám elkezd kérdeződködni. Ezért óvatosan nyitottam ki. Ahogy beléptem megcsapott az égett bakelit szaga. 
-Szia apu! Haza értem! -rá  néztem az órára, már dél volt. 
-Na Bells, milyen volt? -kérdezte kissé morcosan. 
-Jó, Alice-el nagyon jól éreztem magam. -próbáltam egy gyenge mosolyt az arcomra erőltetni de nem nagyon ment. 
-Te meg mit csinálsz , hogy ilyen nagyon büdös van? -kérdeztem kissé vidámabban. Le rúgtam a cipőm, és bementem vele a konyhába.
-Hát főzők!-megláttam, hogy a spagettis üveg fedővel van bent és majdnem szív rohamot kaptam.Oda ugrottam és feltéptem a mikró ajtót. És kivettem egy konyha ruhával a füstölgő üveget.
-Apu nem szabad tetővel berakni, csak ha leveszed. De  tésztát nem raktál fel? -kérdeztem egy picit mérgesebben.
-Nem, magába akartam enni.-mondta le sütött szemekkel.
-Akkor most ezt vidd ki a szemétbe, és addig rendelek két pizzát. -apám teljesen egy gyerek szintjén volt jelenleg.
Bólintott és ki ballagott a szemeteshez. Én ezen csak mosolyogtam, és rendeltem két pizzát.
                                                          xoxo
-Bells, te aztán tudod mi a kedvenc pizzám!
-Tudom hát! -kacsintottam rá. Ki vittem a tányérokat, és elraktam a pizzát. Ittam egy pohár vizet és apámtól elköszönve apámtól felmentem a szobámba. Ahogy beléptem Alice manó arcával találtam szembe magam. Majdnem felsikkantottam. -Alice, te meg a mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem a szívemhez kapva.
-Csak elmesélem miért volt veled olyan Edward.
-De én nem akarom hallani, most ha nem haragszol fürdők!-bementem egy fehérneművel a fürdőmbe, és megengedtem egy jó, nagy habos vizet és elmerültem benne.Szerintem egy kicsit el is bóbiskoltam, mert hirtelen keltem föl . Ki szálltam a vízből, és fogat mostam. Fel vettem a pólóm is , és lekapcsolva a lámpát kiléptem kihűlt szobámba.
-Addig nem megyek el amíg el nem mondtam!-nézett rám durcásan barát nőm!
-Na jól van mondjad! Nem zavar ha bekapcsolom a fűtést?-kérdeztem kissé szégyenlősen.
-Nem zavar, nálam úgyis hideg van!-majd kicsit felkacagott. Mintha arany csengőket hallottam volna. Le ültem mellé a földre és be takaróztam.
-Na szóval az egész 1967-ben kezdődött...-kezdte meséjét!

U.I: remélem tetszik az új fejezet! Sokat dolgoztam vele bár nem látszik! Alice mondandója nagyon érdekes lesz ;)) úgyhogy izgulhattok! Puszi: Rose

9.fejezet-Hallgatás

 Bocsánat a késésért de nagyon sokat kellet tanulnom! Remélem ez a fejezet majd kárpotól ;) 

Magamra zártam az ajtót, és oda fordultam a tükörhöz. Megmostam az arcomat, és fel néztem a tükörbe. Rettenetesen néztem ki. Karikásak voltak a szemeim, és sápadt is voltam. Jó sok fog krémet nyomtam a fogkefére, és  alaposan ki mostam a számat. Vagy tíz percig csak a fogamat mostam, és közbe a réten hallottakat elemeztem. Egy vámpír az a fiú aki tetszik. Ki köptem a habot, és gyorsan ki öblítettem a számat.  Meg fésültem a hajam, és gyorsan szabálytalan fonatba raktam. Fel raktam egy kis púdert, hogy nem legyenek feltűnőek a karikák, majd a ruhákra csaptam le. Egy térdig érő szoknyát húztam fel, és egy kék pólót, majd nagy levegőt véve ki mentem a szobába. Edward gyorsan fel pattant az ágyról, és elmosolyodott. -Szép vagy!-én persze lesütöttem a szemem, és elvörösödtem. -Köszi!-majd megfogtam a kezét, és levezetett a lépcsőn. Rosalie a zongoránál ült, és valami szépet játszott, Emmett egy meccset nézett. Ahogy láttam nem azok álltak nyerésre akiket ő akart. Edward ellengette a kezemet és eltűnt mellőlem. Mindenki a nappaliba gyűlt és engem nézett.
-Elmondtam Bellának a dolgokat, és megígérte, hogy nem mond el semmit!-Rosalie kezei megálltak a billentyűkön és az arcomat fürkészte.
-De Edward ezt nem tehetted, ez nem csak rólad szól.Bella figyelj én nagyon kedvellek de a családom az első és fontos a védelmül. Remélem megérted, és tartod a szádat a titokról.-persze, hogy megértettem Rose-t , hisz nekem is apám a legfontosabb.
-Persze Rose, tartom a szám. -próbáltam olyan bájosan, és megértően mosolyogni mint ő, de nem hiszem, hogy ment. Alice Edward mellett állt meg és szem felcsillanva kezdett a mondandójába.
-Na és más nem történt közted és Bella között? -kacsintott szeretett bátyjára.
-Ugyan Alice, mi történt volna. Én nem érzek többet Bella iránt mint legjobb barátságot. -ezek a szavak szinte olyanok voltak mintha  a szívembe vésték volna. Akkor minek áltatott a réten , ha a családja előtt szégyell?
-Ha nem baj én most szeretnék haza menni.-mondtam a könnyeimmel küszködve.Sose voltam az a fajta lány aki sír,de Edward szavai így hatottak rám . Láttam , hogy sajnálkozva néz rám .
-Akkor majd Edward haza visz!-mondta Alice boldogan.
-Alice én azt szeretném ha te vinnél haza.
-Oh vagy úgy! Akkor induljunk. -bátya felé villámokat hajított az szeme, miközben belém karolt, és ki vitt hátul a garázsba. Beültetett egy nagy Jeep-be és eltűnt, majd visszatért az én táskámmal. Beindította a motort, és már mentünk is a kis erdei ösvényen.
-Na mi történt közted és Edward között? -kérdezte mérgesen.
-Semmi, hallottad a bátyádat is. -mondtam elcsukló hangon.
-Aha, csak, hogy én nem vagyok ennyire hülye. Láttam mi fog történni.
-Azt.. hogy? -kérdeztem csodálkozva.
-A jövőbe látok. Na de láttam , hogy megcsókol , és bevallja, hogy szeret.
-Igen ez történt, de ahogy látod Ő szégyell a családod előtt. -észre se vettem de már a házunk előtt álltunk.

UI: Remélem tetszik ez a feji!! sok hozzászólást PLEASE!! KÖszii :))))