12.fejezet- Egy szerencsés nap

Ahogy beértünk a suliba minden tekintet ránk szegeződött. Mindenki összesúgott a hátunk mögött néhányat el is csíptem. "Még csak pár napja van itt és az egyik Cullen lánnyal lóg , a mázlista tyúk" Beértünk a matek terembe és meglepődve láttam, hogy Edward is bent van. Még mindig nehezen tudtam feldolgozni és felfogni, hogy vámpírok. És én vagyok számukra a legnagyobb szenvedés.
-Ha gondolod ülhetsz mellé!-suttogta Alice a fülembe.
-Nem baj? -néztem rá szánakozva.
-Dehogyis.-kacsintott.
Oda sétáltam az utolsó padhoz, és leültem Edward mellé. Rám nézett, és édes mosoly jelent meg a szája sarkába. Nagy szemei karamell szikrában égtek, és bőre szó szerint fal fehér volt.
-Hogy vagy? -kérdezte komor hangon.
-Te , hogy lennél a tegnapi után? -kérdeztem mosolyogva.
-Értem, szóval jól vagy!-mondta idegesen.
-Mért teszel mindig úgy mintha te semmit nem tennél. Eléred, hogy a másik embernek legyen bűntudata. -eléggé ideges voltam. Pont be csöngettek, de én felálltam és kisétáltam a teremből. Ahogy egyedül kivágtattam a folyósora nagy csönd volt, és ez jól esett. Végre egyedül voltam a saját kis világomba. Edward  nem akarja magát felelősnek érezni a tetteiért, ezért másra keni. Beírtam a szám kombinációt a szekrényem zárjába és halk kattanással ki is nyílt. Kiraktam a matek felszerelésem , és beraktam a táskába a kémia könyveket. Becsuktam az ajtót, és behunytam a szemeimet. Ahogy kinyitottam Edward karamell szemeivel találtam szembe magamat.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem a könnyeimet letörölve.
-Te sírsz? -kérdezte aggódva.
-Nem.-hazudtam.
-Ne hazudj Bella, nem tudsz.-felemelte az államat és mélyen a szemembe nézett. A lelkemig hatolt.
Ettől a pillanattól megijedtem, még sose voltam ennyire meghitten egy fiúval se.
-Szeretlek Bella Swan! És nem szégyellek csak félek a csalódástól.
-De most komolyan egy szív törőnek látszok? Edward én nem verlek át. Azt hiszem teljesen beléd zúgtam és ezen nem változtat az, hogy vámpír vagy és..-de nem folytathattam mert lecsapott az ajkaimra. Hideg nyelvét az egész számba éreztem, és ereimben felpezsdült  a vérem. Olyan volt a csókunk íze mint a friss eper, vagy a szamóca. Ahogy elváltak az ajkaink én még vágytam utána, és már nyúltam volna a nyaka után de erősen eltolt.
-Bella, ez sok! Értsd meg nehéz a közeledben lennem.-adott egy puszit a homlokomra.
-Akarlak Edward, és ezt nem győzheted le.-kacsintottam rá.
-Hazavigyelek?
-Inkább hozzátok mennék.
-Ezt vártam!-mosolygott csibészesen.-majd kezét felém nyújtotta én pedig belleíllesztettem az ujjaimat az Ő nagy kezébe. Majd elindultunk együtt a kijárat felé.

Remélem tetszett a fejezet bár nem tudom mire számítottatok. Puszi : Kate *.*

Tadaaaaa!

Sziasztok ! Nagyon rég volt új rész de már készül addig is szeretném ha megnéznétek új művem mely egy nagyon szívhez szóló történet lesz. Íme: I miss 'u légyszí olvassátok és osszátok meg köszi :)
Puszil titeket: Kate *.*

11. fejezet- Döbbenet

-Szóval akkoriba csatlakoztunk Carlise-ékhoz és abban az időben mindenkinek volt párja. Még Edwardnak is.
-de ez mért meglepő hisz ez semmit se jelent.
-De Alice ebbe mi a furcsa?-mondtam röhejes hangon.
-Az hogy Diana is vámpír volt, és a vámpírok egy éltre választanak maguknak. -mondta komolyan.
-De-de akkor mi történt?-kérdeztem most már kíváncsian.
-Hát Diana ott hagyta az oltárnál, és elment szó nélkül. Három évig kereste Edward, de olyan jól megtervezte. Aztán Edward mostanra úgy ahogy helyre jött. Ezért nem akarja Edward elkiabálni a kapcsolatot.
-De mért a családja előtt?
-Mert ismer engem, tudja, hogy már most elkezdeném az esküvőt szervezni. -mondta szégyenlősen.
-Jaj Alice!-böktem oldalba, de nem volt jó ötlet mivel nagyon kemény volt az oldala.
-Na megyek, hagylak aludni!-majd távozott aprócska szobámból. Fel ültem az ágyamra, és be bújtam a takaróm alá. Pillanatok alatt el aludtam.
                                                      xOxO
-Bells! Kincsem elmentem horgászni Billyvel! Majd jövök, ha nem baj csinálnál vacsorát?-hallottam apám suttogó hangját ahogy az ágyamnál áll és hozzám beszél.
-Okéé apa! Csak hagy aludni. -nyújtózkodni.
-Nem hagylak mert fél órád van, hogy oda érj a suliba! -mondta vidám hangon. Felpattant a szemem, és ki ugrottam és hirtelen a fürdőszobámba voltam és épp arcot mostam. Gyorsan fogat mostam, majd ki fésültem a nem épp enyhén kócos hajamat. Ki vágtattam a szobámból, és ki vettem egy fehér pólót és egy farmert. Le vettem e székemről a szürke pulcsimat, és a vállamra dobtam a táskámat. Le futottam az előszobába és felvettem a viseletes cipőmet. Pár perc múlva már a furgonba ültem.
                                                      xoxo
x+4yx+34+9x=45x mik ezek a feladatok? Sose voltam jó matekból. De ezek a feladatok.
-Bella! -Alice, csakis neki van ilyen gyerekes hangja. Fel néztem de hirtelen már a nyakamba volt.
-Istenem Bella olyan jó emberi illatod van!-mondta mélyet szippantva a levegőbe. -de ne ijedj meg!-kacsintott rám.
-Köszi.. Alice!-mondtam elpirulva.
-Aj-aj, javítani kell a ruha táradon!-mondta anyáskodva. Karon fogott majd elindult velem a suli bejárata felé.

UI: remélem tetszik ez a fejezet és ilyenre számítottatok. Puszii sok hozzászólást kérek :))

10.fejezet-Várakozás

Atinak köszönjétek ezt a fejezetet mert Ő biztatott! :))

-Köszi Alice, hogy haza hoztál! majd találkozunk a suliba!-meg se vártam, hogy elköszönjön már nagy-mérges léptekkel haladtam a házunk elé. Nem akartam mérgesen kinyitni az ajtót mert akkor apám elkezd kérdeződködni. Ezért óvatosan nyitottam ki. Ahogy beléptem megcsapott az égett bakelit szaga. 
-Szia apu! Haza értem! -rá  néztem az órára, már dél volt. 
-Na Bells, milyen volt? -kérdezte kissé morcosan. 
-Jó, Alice-el nagyon jól éreztem magam. -próbáltam egy gyenge mosolyt az arcomra erőltetni de nem nagyon ment. 
-Te meg mit csinálsz , hogy ilyen nagyon büdös van? -kérdeztem kissé vidámabban. Le rúgtam a cipőm, és bementem vele a konyhába.
-Hát főzők!-megláttam, hogy a spagettis üveg fedővel van bent és majdnem szív rohamot kaptam.Oda ugrottam és feltéptem a mikró ajtót. És kivettem egy konyha ruhával a füstölgő üveget.
-Apu nem szabad tetővel berakni, csak ha leveszed. De  tésztát nem raktál fel? -kérdeztem egy picit mérgesebben.
-Nem, magába akartam enni.-mondta le sütött szemekkel.
-Akkor most ezt vidd ki a szemétbe, és addig rendelek két pizzát. -apám teljesen egy gyerek szintjén volt jelenleg.
Bólintott és ki ballagott a szemeteshez. Én ezen csak mosolyogtam, és rendeltem két pizzát.
                                                          xoxo
-Bells, te aztán tudod mi a kedvenc pizzám!
-Tudom hát! -kacsintottam rá. Ki vittem a tányérokat, és elraktam a pizzát. Ittam egy pohár vizet és apámtól elköszönve apámtól felmentem a szobámba. Ahogy beléptem Alice manó arcával találtam szembe magam. Majdnem felsikkantottam. -Alice, te meg a mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem a szívemhez kapva.
-Csak elmesélem miért volt veled olyan Edward.
-De én nem akarom hallani, most ha nem haragszol fürdők!-bementem egy fehérneművel a fürdőmbe, és megengedtem egy jó, nagy habos vizet és elmerültem benne.Szerintem egy kicsit el is bóbiskoltam, mert hirtelen keltem föl . Ki szálltam a vízből, és fogat mostam. Fel vettem a pólóm is , és lekapcsolva a lámpát kiléptem kihűlt szobámba.
-Addig nem megyek el amíg el nem mondtam!-nézett rám durcásan barát nőm!
-Na jól van mondjad! Nem zavar ha bekapcsolom a fűtést?-kérdeztem kissé szégyenlősen.
-Nem zavar, nálam úgyis hideg van!-majd kicsit felkacagott. Mintha arany csengőket hallottam volna. Le ültem mellé a földre és be takaróztam.
-Na szóval az egész 1967-ben kezdődött...-kezdte meséjét!

U.I: remélem tetszik az új fejezet! Sokat dolgoztam vele bár nem látszik! Alice mondandója nagyon érdekes lesz ;)) úgyhogy izgulhattok! Puszi: Rose

9.fejezet-Hallgatás

 Bocsánat a késésért de nagyon sokat kellet tanulnom! Remélem ez a fejezet majd kárpotól ;) 

Magamra zártam az ajtót, és oda fordultam a tükörhöz. Megmostam az arcomat, és fel néztem a tükörbe. Rettenetesen néztem ki. Karikásak voltak a szemeim, és sápadt is voltam. Jó sok fog krémet nyomtam a fogkefére, és  alaposan ki mostam a számat. Vagy tíz percig csak a fogamat mostam, és közbe a réten hallottakat elemeztem. Egy vámpír az a fiú aki tetszik. Ki köptem a habot, és gyorsan ki öblítettem a számat.  Meg fésültem a hajam, és gyorsan szabálytalan fonatba raktam. Fel raktam egy kis púdert, hogy nem legyenek feltűnőek a karikák, majd a ruhákra csaptam le. Egy térdig érő szoknyát húztam fel, és egy kék pólót, majd nagy levegőt véve ki mentem a szobába. Edward gyorsan fel pattant az ágyról, és elmosolyodott. -Szép vagy!-én persze lesütöttem a szemem, és elvörösödtem. -Köszi!-majd megfogtam a kezét, és levezetett a lépcsőn. Rosalie a zongoránál ült, és valami szépet játszott, Emmett egy meccset nézett. Ahogy láttam nem azok álltak nyerésre akiket ő akart. Edward ellengette a kezemet és eltűnt mellőlem. Mindenki a nappaliba gyűlt és engem nézett.
-Elmondtam Bellának a dolgokat, és megígérte, hogy nem mond el semmit!-Rosalie kezei megálltak a billentyűkön és az arcomat fürkészte.
-De Edward ezt nem tehetted, ez nem csak rólad szól.Bella figyelj én nagyon kedvellek de a családom az első és fontos a védelmül. Remélem megérted, és tartod a szádat a titokról.-persze, hogy megértettem Rose-t , hisz nekem is apám a legfontosabb.
-Persze Rose, tartom a szám. -próbáltam olyan bájosan, és megértően mosolyogni mint ő, de nem hiszem, hogy ment. Alice Edward mellett állt meg és szem felcsillanva kezdett a mondandójába.
-Na és más nem történt közted és Bella között? -kacsintott szeretett bátyjára.
-Ugyan Alice, mi történt volna. Én nem érzek többet Bella iránt mint legjobb barátságot. -ezek a szavak szinte olyanok voltak mintha  a szívembe vésték volna. Akkor minek áltatott a réten , ha a családja előtt szégyell?
-Ha nem baj én most szeretnék haza menni.-mondtam a könnyeimmel küszködve.Sose voltam az a fajta lány aki sír,de Edward szavai így hatottak rám . Láttam , hogy sajnálkozva néz rám .
-Akkor majd Edward haza visz!-mondta Alice boldogan.
-Alice én azt szeretném ha te vinnél haza.
-Oh vagy úgy! Akkor induljunk. -bátya felé villámokat hajított az szeme, miközben belém karolt, és ki vitt hátul a garázsba. Beültetett egy nagy Jeep-be és eltűnt, majd visszatért az én táskámmal. Beindította a motort, és már mentünk is a kis erdei ösvényen.
-Na mi történt közted és Edward között? -kérdezte mérgesen.
-Semmi, hallottad a bátyádat is. -mondtam elcsukló hangon.
-Aha, csak, hogy én nem vagyok ennyire hülye. Láttam mi fog történni.
-Azt.. hogy? -kérdeztem csodálkozva.
-A jövőbe látok. Na de láttam , hogy megcsókol , és bevallja, hogy szeret.
-Igen ez történt, de ahogy látod Ő szégyell a családod előtt. -észre se vettem de már a házunk előtt álltunk.

UI: Remélem tetszik ez a feji!! sok hozzászólást PLEASE!! KÖszii :))))

8.fejezet -És a titokra fény derül- számomra

-Alice akkor jössz velem vadászni. -ordította Emmett , és ezzel sikeresen fel is kellett álmaimból. -Csshh , Bella alszik!-mondta Edward, és ahogy a nevemet ejtette ki éreztem hangjába az elcsuklást. Ezen kicsit el is mosolyodtam. De minek is mennek vadászni hajnalba? És Alice mért nem itt van velem? Na de mindegy. Fel keltem halkan az ágyból, és az ajtóhoz lopakodtam. Majd füleltem. -Remélem lesz egy két puma, vagy maci! Már úgy bele mélyeszteném a fogaimat egy kis friss húsba.  -nevette Emmett.  Ez meg mit jelenthet? -Jaj ne játszd itt a nagy menő vámpírt.-vámpírt? Ezek meg miről beszélnek.-Edward! Bella most tudta meg!-mondta Alice kissé ijed hangon.Én meg csak gyorsan meg  próbáltam visszamenni az ágyba, de addigra kinyílt az ajtó, és Edward alakját láttam a fénybe. -Bella hallottad?-kérdezte lágy hangon.Én meg persze csak bólogattam, mint egy kutya. -Igen.-mondtam végül, de magam se tudom, hogy tudtam megszólalni. -És félsz?-legszívesebben azt mondtam volna igen, de aztán összeraktam a képet, és rájöttem, nem. Edward jelenléte nyugtat, vagy csak becsavarodtam? -Nem. Tőled meg pláne nem.
-Akkor gyere ide. -mondta majd kinyújtotta a kezeit felém. Én pedig csak oda léptem, és Ő pedig a karjaiba zárt. Erre vágytam, kiteljesedtem. meg újultam. Még jobban bele bújtam a mellkasába, és beszippantottam isteni illatát. Annyira mámoros, és isteni az illata. Kemény, és hideg, de egyszerre meleg, és puha is volt. Majd fölkapott, és már csak az erdőbe találtam magam, ahol a nap jött föl. -Hűha!-suttogtam.-Tetszik?-kérdezte nagy mosollyal.-Persze nagyon szép!
-Nem, te vagy a szép!-én persze elpirultam. Soha nem mondtak nekem ilyet még, ezért kicsit furán éreztem magam. Majd átrepültünk egy fára. Majd még egyre, és még egyre. De hirtelen egy kis tisztáson találtam magam. Mindenhol színes virágok, és a fű olyan zöld volt, hogy nem tudtam, hogy Forksba van ilyen zöld is. Edward lerakott, és eltűnt, szó szerint. Én meg csak kerestem a szememmel. Majd egy fa alatt meg láttam. -Tudni akarod mért voltam az elején undok veled?-kérdezte komoran.
-Aha.-feleltem kicsit búgón.
-Mert csábítasz! Az illatod, ahogy kinézel, a nézésed, a hangod. -kicsit meg voltam lepődve.
-Én? Téged?
-Olyan vagy mint valami különleges kábítószer, a véred különleges. Az illatod is olyan.
-De hát ezért mért utáltál?
-Azért mert mi csak állatok vérével táplálkozunk, és te miattad ez majdnem megszakadt. Ezért utáltalak, mert ha megharaplak onnantól nincs megoldás.
-Áh értem, szóval hibás vagyok. -feleltem szemlesütve.
-Nem úgy.-majd oda száguldott, és megsimította az arcomat.
-Ki próbálhatok valamit?-kérdezte halkan, de úgy, hogy halljam.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Hátra a tarkómhoz nyomta a kezét, és úgy közeledett az arca az enyémhez. Majd hideg ajkai lecsaptak az enyéimre. Majd nyelve be kérőt kért a számba, és ajkaink vad táncba forrtak össze. De hamar vége lett, mert ő hirtelen elszakadt tőlem, és én ott álltam, mint egy kisgyerek akinek a cukorkáját vették el. -Ez sok volt.
-Sajnálom Edward.-feleletem szem lesütve. Szégyelltem magam, de igazából nagyon jó volt a csókja, még mindig az Ő ajkától volt hideg az enyém.
-Nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy túl erős vagyok.
-Ja, jó neked.
-A másik amit nem tudsz rólam, az, hogy gondolat olvasó vagyok. De a te fejed tabu. Nem látok semmit.
-Ohh,, értem. És a többieknek is van más képességük?-nem is baj, hogy nem lát a fejembe, mert legalább nem tudja, hogy mennyire bele vagyok zúgva.
-Igen, Alice a jövőbe lát, és Jasper pedig hatással van az érzésekre.
-Tehát Alice azért tud mindent, hogy így-meg úgy lesz.
-Igen!-vigyorodott el, de már mellettem állt. Észre se vettem, hogy ide ért hozzám.
-Bella, akármennyire is csábít a véred, én szeretlek és veled akarok lenni. -teljesen meg hökkentem. Velem? Bármilyen szép lányt megkapna, de neki én kellek?
-Remélem te is így érzel?
-Igen!-jelentettem ki határozottan. Majd ismét közelebb lépett, és karjaival átölelte a derekamat, és mellkasára vont. Vagy negyedóráig álltunk úgy, egymásba fonódva. És mióta vagy tizenhét éves?-kérdeztem kissé elmosolyodva.
-Egy ideje! Most vagyok száz kilenc éves. -felelte nevetve.
-Az elég jó. Nagyon fiatalos vagy. -mondtam döbbenten.
-Köszi. Tudod mi soha nem fogunk meghalni. Halhatatlanok vagyunk, csak az pusztít el minket, ha széttépnek és elégetnek minket.
-Ez szörnyű. -feleletem szomorúan.
-Na de most már ideje visszamenni. Már a nap is fel kelt. -majd fel kapott mielőtt egy szót is szólhattam volna. És csak suhantunk az erdőn állt. Már oda is értünk a házhoz, majd el rúgaszkodott és már bent is voltunk Alice szobájába. Le tett, és homlok csókolt amitől és persze pipacs vörös lettem.-Na gyere!-majd meg fogta a kezem, és magával húzott az ajtó felé. -Előbb átöltözök. -Majd bementem a táskámmal a fürdőbe, és készülődni kezdtem

7.fejezet

Ahogy leparkoltunk a ház előtt, én fel néztem. Egy nagyon nagy üveg, és fa ház keveréke volt előttem. Nagyon szép volt és ennek hangot is adtam. -Ez nagyon szép!-mondtam úgy, hogy közbe az állam a talajt verdeste. -Köszönjük!-mondta Alice mosolyogva. -Na de belülről is meg kéne nézni!-csapott föl Edward. Kinyitotta nekem meg Alice-nek az ajtót, majd Edwarddal előttem és Aliceel utánam mentünk föl a lépcsőn. És kinyílt a varázslatos üveg ajtó. Belülről csirke, és párolt zöldség illat jött. Beléptem, és meg csapott a nyugalom íze. Belül ízlésesen berendezett előszoba fogadott, ami persze a letisztult fehéret képviselte. Modern szobor állt a sarokba, és egy növén yis volt, ami mellett egy kis pad szerű ülő alkalmatosság volt. -Nagyon szép a házatok!
-De még szinte nem is láttad!-mondta Edward kuncogva. Ki öltöttek rá a nyelvem, majd oda lépett és le segítette a kabátomat. Megfogta a háti zsákomat, és rá vetette a vállára. -Gyere erre!-mondat Alice, majd meg ragadta a kezem, és felhúzott az emeletre. A csirke, és a zöldség illata egyre erősebb lett. Majd meg láttam egy csoda szép nappalit. Az egész szinte fából volt. Még a padló is. Sok fotel volt, és volt egy meghitt kis rejtek hely is, ahova gondolom olvasni lehet el bújni. -Gyere!-majd az egyre közeledő étel illat felé húzott. Egy teljesen felszerelt konyhába érkeztem. -Esme,  Carlisle! Itt van Bella!-mondta Alice, majd rám mutatott ba mutatólag. -Óh Bella! Örülök, hogy megismehetlek!-mondta az alacsony de annál szebb, levendula illatú nő, majd közelebb jött, és meg ölelt. -Én is örülök. -majd viszonoztam ölelését. -Szervusz Bella!-mondta a magas férfi, aki gondolom Carlisle lehetett. -Nagyon sokat meséltek rólad.-majd kezet rázott velem, és mosolygott. Annyira hasonlított a Cullen család egymásra. Olvasztott karamell színű szem, hideg bőr, és a kecsesség, amit én a legjobban irigyeltem. -És Rose meg Emmett?-kérdezte Alice búsan. -El mentek üdülni.-mondta Esme kedvesen. Én igazából kicsit se bántam, hogy Rose nincs itt, mert legalább nem kell néznem a gyűlölködő tekintetét. -Kár!Gyere Bella, körbe vezetlek. -mondat hiperaktívan Alice. A többiek is kuncogtak, mert Edward, és Jasper utol értek minket. Alice csak úgy siklott velem kézen fogva, és meg csak helyeseltem. Csak a fürdőt, és a szobákat tudtam megjegyezni. -És te velem leszel egy szobába.-mutatott rám sandítva.-Okéé!-felrohantunk az utolsó szintre, és egy nagy ajtóhoz léptünk. Kinyitotta, és isteni illat csapott meg. -Szép!-mondtam. Kék volt a szoba, és nagyon ízlésesen volt be rendezve. Majd korgott egy nagyot a gyomrom. Alice csak halkan felkuncogott.-Na gyere Bella enni! -majd vissza le az ebédlőbe. A család már ott ült az asztalnál mereven, mindenki előtt egy kevés kis kaja. Gyorsan be habzsoltam a kaját, majd elmentem fürdeni. Olyan fura volt, hogy alig ettek, hisz egész nap bóklásztunk. Gyorsan le tusoltam, majd bele bújtam a kinyúlt baseball pólómba, és egy ki nyúlt maci naciba. Mikor ki mentem Alice fenyegetően nézett rám.-Ez komoly? Még a pizsamáid is ilyenek?
-Szerintem jól néz ki !-mondta Edward mosolyogva.
-Nekem mindegy.-mondata Alice, majd be kísért a szobába, és ő is elkészül, és befeküdtünk az ágyba. Engem nagyon hamar elnyomott az álom. Szerencsére. De utána olyan álom következett amire nem számítottam...

Cullen ház, és belsője