Prológus

                          Érkezés

Na meg is hoztam a prológut. Remélem tetszi az ízelitő. Csak mondom lehet, hogy csak hetenként vagy ritkábban rakok frisset. Attól függ hogy tetszik :) Jó olvasást puszi Rose

-Kicsim nagyon vigyázz magadra! És ha meggondolod magad csak hívj!-mondta anyám mileőtt felszálltam volna a gépre. Féltem itt hagyni anyámat Phil-el, de tudtam szereti, és vigyázni fog rá. Míg ők baseball "felvételikre" járnak, és addig apámhoz költözök Forksba ahol mindig esik az eső. Utáltam a hideg, vizes dolgokat. Ezért furcsa, hogy az egyik legcsapadékosabb városba költözök.

-Bells, drágám sietnie kell a lányodnak!-szólt Phil anya háta mögül. Phil-nek is adtam egy puszit, majd anyát mégesgyszer megöleltem, és elindultam a repülőnek a lépcsőjén. -És üdvözlöm Charliet!-kiáltott utánam anyám. Bólintottam, majd felmentem a repülőre. Alig voltak a helyeken. Leültem az egyik ablak mellé, és bedugtam a fülembe az mp3-mat. Pár óra múlva át kellett szállnom, ezért sietnem kellett. Ezen a járaton még ezerszer kevesebben voltak mint az elözőn. Leültem a leghátsó sorba, és pár perc múlva elaludtam.

**1 óra múlva **

-Kisasszony! Kelljen fel! Megérkeztünk!-mikor kinyitottam a szemem egy kék ruhás szőke hölgy keltegetett.

-Jah.. oké. -feltámyolyogtam a helyemről, és lementem a lépcsőn. Rögtön megláttam apámat a rendőr ruhájába. Vogyorgott mint a tejbe tök, gondolom mert lesz aki főz rá. Biztos egy vagyon elköltött a helyi kajáldába. Én is elvigyorodtam mert rég láttam apáat. Karjaiba futottam, és erősen megöleltem. -Szia Bells! Milyen volt az út?-kissé összébb húztam a kardigánom, mert eléggé higed volt a szabadba.-Köszi jól. Elaludtam.-feltem álomittasan. Be mentünk a csomagjaimért, és húzni kezdtem a böröndömet a kijárat felé. Szokásához hiven esett az eső. Kissé elhúztam a számat a zápr láttán. FEl raktam a kapusznim, és kimentünk az  ajtón. Apa barakta a cuccokat, és pedig beszálltam a rendőr kocsiba. Az eső hangosan kopogott az ablakokon. Elindultunk az úton, és próbáltunk beszélgetni.-Sokat változtál Bells!-mondta apa.

-Ömm.. köszi. Te meg  nem.-nevettem el magam.Befordultunk az ismerős utcába, és én fellélegeztem. Meálltunk az aprócska fehér ház előtt, majd leállt a motor.